December 10-én felkerekedtünk, és elindultunk szerencsét próbálni Kalibáskőre, mert úgy hallottuk, a Hargita lábánál szokott megpihenni a Mikulás, amikor "dolga végeztével" hazaindul Lappföldre.
Kalibáskőre érve megpihentünk, megkóstoltuk a frissen sült pogácsát és perecet, éneket tanultunk, majd elindultunk a kalibák irányába. Esett az eső, de minket nem zavart nagyon, izgatottan kerestük minden fa tövében, kalibában, hogy nem pihen-e éppen ott a Mikulás. Már-már azt gondoltuk, hogy nincs szerencsénk, közösen kiabáltuk, hogy "Mikuláááááááááááááás", hátha meghallja, de semmi. Mikor már azon tanakodtunk, jó volna visszafordulni, a közeli kalibában játékokat találtunk. Tudtuk, hogy nem lehet messze. Nemsokára meg is pillantottunk egy piros ruhás Valakit az egyik fa tövében. Odaszaladtunk és persze, hogy ott pihent, sőt, hangosan horkolt. Kiabálni kezdtünk neki, hogy ébredjen. Feltápászkodott, ásított nagyokat és igen-igen megörvendett, amikor visszaadtuk neki a kalibában felejtett szarvashívogató csengőjét. Aztán beszélgetni kezdtünk vele, sok-sok kérdést feltettünk neki, ő készségesen válaszolt is mindegyikre. Megtudtuk többek között, hogy hogy hívják, hány éves, mi a neve az anyukájának, apukájának, hány testvére van, milyen utcában lakik. Meghívott magához, azt mondta, ha Lappföldön járunk, feltétlenül keressük fel őt. Mi ezt meg is ígértük neki. Nagy meglepetésünkre ajándékot is adott nekünk. De az volt a legmeglepőbb, hogy névre szóló levelet is kaptunk tőle, a segédei, a manók nagyon jó megfigyelőknek bizonyultak, ugyanis mindenről tudott a Mikulás, igazi nevén Miklós Miki, ami nap mint nap történt velünk az elmúlt időszakban. Nagyon szerettük volna kipróbálni a szánt, amivel utazik, de sajnos a szarvasok elbóklásztak és abban maradtunk, ha megtalálja, megkeres bennünket és felültet a szánjára.
Mi pedig visszamentünk a vendéglátóinkhoz, megebédeltünk és a szabadban nagyot játszodtunk. Aztán elkészítettük papírból a mi kis Mikulásainkat, amihez az IGAZI MIKULÁS szakállát is felhasználtuk.
Uzsonnáztunk is, és indultunk haza.
Nagyon szépen köszönjük innen is vendéglátóinknak és a Kalibáskő Csapatának a szíves vendéglátást, kedvességet és az életre szóló élményt.
Érkezés
Gyülekező
Hol a perec?
Hát a pogácsa?
Dalolás
Az első kalibánál semmi
Nini, játékok!
Ébresztőőőőőőőőőő!
Jó napot, adjon Isten!
Beszélgetés
Ebéd
Papír Mikulás
Uzsonna
Készült néhány video is Tibi jóvoltából. Köszönjük szépen!
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése